Fülöp Szigeteki Függetlenség napja : június 12 - Fête de l'indépendance des Philippines : 12 juin

Ma, itt nemzeti ünnep van, illetve egyúttal iskola szünetnap is. 
Ma van az ország függentleség napja : június 12.
Egy kis történet nem árthat senkinek :
(forrás : Wikipédia, persze !!! :) :))

Ferdinand Magellán, spanyol szolgálatban álló portugál felfedező és legénysége 1519. szeptember 20-án indult útjára. Samar szigetét 1521. március 17-én érték el, másnap pedig Homonhon szigetet. Limasawa szigetet 1521. március 28-án fedezték fel, ahol március 31-én először ünnepeltek húsvétot a Fülöp-szigeteken. Cebu szigetét április 7-én érte el az expedíció, ahol Hurnabon rádzsa békésen fogadta őket, családjával és 700 más cebuival együtt áttért a kereszténységre. Nem sokkal később a Mactan-szigeti csatában Magellán életét vesztette a Lapu-Lapu által vezetett bennszülött harcosok kezétől. Lapu-Lapu elkeseredett ellensége volt Hurnabonnak.

Spanyol gyarmat

A gyarmatosítást a II. Fülöp spanyol király által egymás után küldött expedíciók kezdték meg. Miguel López de Legazpi1565-ben érkezett Mexikóból és megalapította az első spanyol települést Cebu szigetén. 1571-ben alapította Manilát, ami az új spanyol gyarmat fővárosa lett.

A spanyol uralom idején egyesítették az előzőleg egymástól független szigeteket és közösségeket, és bevezették a nyugati civilizáció elemeit: törvénykönyvet adtak ki, nyomdát működtettek és bevezették a Gergely-naptárt. Fülöp-szigetek Új-Spanyolország része volt 1565-től 1821-ig, de Mexikó függetlenné válása után közvetlenül Madridból kormányozták. A spanyol gyarmati korban számos várost alapítottak, infrastruktúrát építettek ki, új növények termesztését, új állatfajták tenyésztését vezették be, virágzott a kereskedelem. A 16. század elejétől a manila galeonok évente egyszer vagy kétszer elhajóztak a mexikói Acapulcóba, selymet, fűszert, elefántcsontot és porcelánt vittek Amerikába, a visszaúton pedig ezüstöt hoztak. A spanyol katonák számos bennszülött lázadást levertek. Elhárították a a britek, a kínai kalózok, a hollandok és a portugálok fenyegetését. Római katolikus misszionáriusok a lakosság többségét a kereszténységre térítették, számos iskolát, egyetemet és kórházat alapítottak. 1863-ban egy spanyol dekrétum bevezette a közoktatást, ingyenes iskolák kezdtek működni spanyol nyelven.

José Rizal egy Fülöp-szigeteki nacionalista volt, aki Spanyolországban tanult. Ott alapította propaganda mozgalmát. Feladatának tekintette a spanyol kormány informálását a gyarmati közigazgatás jogtalan tetteiről, a szerzetesrendek visszaéléseiről. Az 1880-as és az 1890-es években a propagandisták világossá tették politikai és társadalmi reformok szükségességét, beleértve a Fülöp-szigetek nagyobb képviseletét Spanyolország törvényhozásában. Amikor kiderült, hogy képtelen jelentős reformokat kieszközölni, Rizal visszatért hazájába és helyben fejtett ki nyomást a reformok érdekében. Rövidesen bebörtönözték, árulásért halálra ítélték és 1896. december 30-án kivégezték.

Amerikai félgyarmat

Egy évvel korábban a Katipunan nevű, Andrés Bonifacio által vezetett szervezet lázadást robbantott ki. Az további események vezetője Emilio Aguinaldo volt. Forradalmi kormányt alakított, bár a spanyol főkormányzó, Fernando Primo de Rivera is forradalmat hirdetett 1897. május 17-én. A spanyol-amerikai háború Kubában robbant ki 1898-ban és a Fülöp-szigeteket akkor érte el, amikor George Dewey amerikai hajói vereséget mértek a Manila-öbölben állomásozó spanyol hajókra. Aguinaldo 1898. június 12-én kiáltotta ki a Fülöp-szigetek függetlenségét, és önmagát államfővé nyilvánította. Spanyolország háborús veresége után még rövid időre képes volt erővel helyreállítani hatalmát a Fülöp-szigeteken, míg Kuba (amely névleg függetlenné vált, de külügyeit az Amerikai Egyesült Államok intézte), Guam és Puerto Rico amerikai megszállás alá került. 1899-ben kiáltották ki az első Fülöp-szigeteki köztársaságot Bulacan szigeten, Malolos városban, de ezt később szétszórták az amerikai csapatok. Ezzel kezdődött az Amerikai Egyesült Államok és a Fülöp-szigeteki forradalmárok közötti háború. Az Egyesült Államok hivatalosan megállapította az ellenségeskedések befejezését 1901. március 23-án, amikor csapatai fogságba ejtették Aguinaldót. A harcok azonban 1913-ig folytatódtak, milliónyi filippinó életét követelve. Az ország kezdetben terület volt, majd 1935-ben bizonyos önkormányzatot kapott, megalakult a Fülöp-szigetek Közösség. Tervezték, hogy a következő évtizedben kiterjesztik az önkormányzatot, de a végrehajtást felfüggesztették a második világháború kitörése miatt. Ennek során Japán megszállta a Fülöp-szigeteket. Japán veresége után az ellenőrzés megoszlott az amerikai csapatok és az 1944-ben és 1945-ben működött Fülöp-szigeteki felszabadító mozgalom erői között. Az Amerikai Egyesült Államok 1946. július 4-én ismerte el a Fülöp-szigetek függetlenségét.

A volt elnök Marcos változtatta meg a július 04-i függetlenség napját június 12-re !!

Aujourd'hui est une fête nationale aux Philippines. et en même temps un jour de congé à l'école !!

Un peu d'histoire ne fera de tort à personne.

Source (Wikipedia , bien sur...) bonne lecture :

Période espagnole[modifier | modifier le code]

Fernand de Magellan (Fernão Magalhaes), explorateur portugais voyageant pour le compte de l'Espagne, est le premier Européen à arriver aux Philippines, le 16 mars 1521. Les îles ont été nommées ainsi en l'honneur de l'Infant d'Espagne, le futur Philippe II d'Espagne, par Ruy López de Villalobos peu après leur découverte. L'archipel est entré dans l'Empire colonial espagnol à partir de 1565.

En 1578, l'Espagne lance une expédition contre le sultanat de Sulu. Sulu réplique en pillant les villes côtières des Visayas et Luzon, contrôlées par les Espagnols. Le gouvernement colonial envoie au moins cinq expéditions punitives contre Sulu. En 1638, il occupe la capitale, Jolo, et y laisse une garnison. En 1646, cette garnison est rappelée à Manille et Sulu est abandonnée.

En 1611 (soit moins d'un siècle après le débarquement de Magellan), la première université du pays, mais aussi d'Asie, est fondée : c'est Santo Tomas, qui demeure l'une des grandes références manilènes actuelles.

À défaut de disposer d'or et d'épices, le pays a été considéré comme une tête de pont pour l'évangélisation de la Chine et du Japon. Le premier saint philippin, Lorenzo Ruiz, est d'ailleurs un Indio emmené avec lui par saint François-Xavier. Si l'objectif religieux a échoué suite aux réactions, négatives pour le moins, des empires chinois et japonais envers la présence chrétienne, l'Église a été rapidement investie aux Philippines, par les monarques espagnols, de pouvoirs étendus (justice, ordre public, collecte des impôts). C'est ce que les historiens philippins évoquent par le vocable de friocracy – le règne des frères (au sens des ordres religieux).

De fait, jusqu'au début du xix^e siècle, l'autorité officielle dans l'archipel a été exercée depuis le lointain Mexique, où résidait le vice-roi chargé des Philippines. Éloignement deMexico, éloignement de Madrid : l'influence de l'Église n'en a été que plus forte, avec un certain nombre de conséquences encore visibles aujourd'hui : un chapelet d'édifices religieux uniques en Asie (et dans le monde, si l'on songe à l'architecture typique des églises philippines) ; une économie dominée par l'importance de la propriété immobilière (lorsque les ordres se sont séparés de leurs biens après l'indépendance de 1898, ils les ont vendus à quelques grandes familles blanches ou métisses toujours puissantes) ; une culture à la fois relativement non violente et conservatrice sur le plan du contrôle des naissances, notamment. Le professeur Teodoro A. Agoncillo, auteur d'une History of the Filipino people (8^e éd. 1990) parle à ce sujet d'un phénomène d' amalgamation of Church and State. La mainmise des pouvoirs religieux est finement décrite et analysée dans les romans de José Rizal (1861–1896).

Dans les années 1840, l'intérêt des puissances coloniales pour Sulu s'accroît. Le gouvernement colonial espagnol occupe de nouveau Jolo en 1851. Le sultanat s'étendait sur l'archipel de Sulu et la côte nord-est de Bornéo (soit l'est de l'actuel Sabah en Malaisie). En 1877, le sultan, qui s'était réfugié sur une autre île, donne ses possessions de Bornéo en bail à la British North Borneo Chartered Company. Après une longue résistance, Sulu accepte de devenir vassal de l'Espagne en 1878. L'Espagne évacue Sulu en 1899.

À la fin du xix^e siècle s'est développé un mouvement de libération, dont l'un des personnages clés fut le poète et écrivain José Rizal. Chirurgien ophtalmologue formé en Europe, il nourrit son projet révolutionnaire d'une conception inspirée par ses lectures de Don Quichotte. Surnommé le Don Quichotte des Philippines, il est exécuté par les autorités espagnoles en 1896. Il devient aussitôt un martyr national, ce qui renforce la résistance au régime colonial.

Période américaine[modifier | modifier le code]

"Indigènes" récoltant la sève de l'hévéa dans une plantation des Philippines ; Historical Archives of “National Museum of Health & Medicine”

Les États-Unis encouragent le mouvement d'indépendance et se décident à intervenir militairement aux Philippines (notamment à Xuelta) à l'appel d'Aguinaldo (guerre hispano-américaine). Le 10 décembre 1898, le traité de Paris met fin au conflit. L'Espagne cependant n'accorde pas l'indépendance aux Philippines mais les vend aux États-Unis pour 20 millions de dollars. La colonisation dès lors se poursuit sous le joug d'un nouveau maître. C'est pourquoi, dès le 4 février 1899, une nouvelle guerre oppose les indépendantistes philippins aux États-Unis (guerre américano-philippine). Plus d'un million et demi de Philippins perdent la vie dans cette guerre sans pitié, où indépendantistes, bandits et Américains commettent de nombreux massacres5.

Commence alors une période intensive de déshispanisation au profit d'une anglicisation de la culture.

En 1935, les États-Unis accordent au Commonwealth des Philippines un statut de semi-autonomie destiné à accompagner le pays vers son indépendance. À partir de cette date, un président élu les représente au niveau international. Le premier est Manuel L. Quezon, qui a donné son nom à l'une des villes de l'agglomération de Manille, actuellement la plus grande ville du pays.

En 1937, sur proposition du National Language Institute, le président Quezon fait du tagalog, le dialecte parlé autour de la capitale et de la rivière Pasig, la langue nationale. Cinquante ans plus tard, la Constitution de 1987 (article XIV, section 6) précise que la langue nationale est le filipino, notion plus large que le tagalog. L'anglais a néanmoins sa place : « for purposes of communication and instruction, theofficial languages [à distinguer donc du national language] are Filipino and English » (article XIV, section 7).

Occupation japonaise

En 1942, lors de la Seconde Guerre mondiale, le pays passe sous occupation japonaise, les mouvements de résistance sont très actifs et la répression japonaise féroce. Les forces d'occupation commettent de nombreuses atrocités dont la marche de la mort de Bataan(environ 20 000 morts) et le massacre de Manille en février 1945, où plus de 100 000 civils trouvent la mort. Le général Douglas MacArthur, qui ne réussit pas à repousser l'invasion initiale et doit fuir en Australie en abandonnant ses hommes, prend sa revanche en 1944-1945 et libère l'archipel. Le pays obtient son indépendance le 4 juillet 1946.

La fête de l’indépendance était autrefois célébrée le 4 juillet, jour de l’affranchissement du pays des États-Unis. L’ex-président Marcos a changé la date pour la fixer au 12 juin, jour où le pays s’est affranchi de l’Espagne.