Aki, a kis kutyánk, és Kate, a kismacskánk, már közel 8 hónapja velünk élnek és teljesen családtagoké váltak.Az eleje, bevallom, nagyon nehéz volt mikor a folyosón kellett "szlalomozni" az Aki pisikéje és kakikája között. Majd ő is felnőtt és most kint csinálja ezeket illetve ha nem ér ki akkor van egy karton ahol szél elvégzi amit el kell végeznie.
Aki és Kate összenőtt, együtt vannak egész nap. Játszanak együtt, piszkálják egymást illetve olyan szúnyikat dobnak hogy irigyelhető !!
Ma kaptak egy azonosító"chip"-et.Ez lett volna az első lépés egy hosszú folyamatnak amely végén meg kapták volna az engedélyt ahhoz hogy velünk utazzanak haza Magyarországra 2 hónapra nyáron.
Vettek is tőlük vért.... Majd az a vérmintát Ausztráliába küldték volna el, ahonnan 1,5 hónap után jött volna vissza az eredmény, hogy utazhatnak-e Európában vagy sem. Mostantól meg 3 hónapig "karanténban" kellette volna tartanunk itthon.... De ezen nem megyünk végig mert eldöntöttük, sok sok beszélgetés és pár könnyek után hogy nem utaztatjuk őket velünk haza és itt megvárnak minket biztonságban.
Igazából a 14-15 óra repülés volt a legnagyobb aggodalmunk és nem kaptunk senkitől olyan nyugtató választ ami alapján tiszta lélekkel beadtuk volna őket hogy a bőröndökkel utazzanak !! Dohán keresztül utazunk újra , ahol június 30-án elképzelhető hogy a repülőtér aszfaltján kb. 50 fok lesz. Nem lehet az állatokat látni az átszálláskor..... Ki tudja milyen állapotban találtuk volna őket mikor Budapesten visszakaptuk volna őket .....Úgy hogy úgy döntöttek Kate és Aki gazdája hogy inkább itt hagyja őket.
Sajnáljuk hogy most nyáron nem ismeritek meg kis állatainkat, de ami késik nem múlik : várunk ide titeket bármikor illetve ? év múlva hazavisszük őket magunkkal.Aki, notre petit chienne et Kate , notre petite chatte, vivent avec nous depuis presque 8 mois et sont devenues des membres de la famille à part entière.
Je dois avouer
que les débuts ont été laborieux quand, le matin, à moitié endormi, il nous
fallait slalomer entre les petites crottes et les petits pipis d’Aki. Mais elle
a bien grandi et maintenant c’est dehors qu’elle fait ses besoins, et si elle
ne sort pas à temps, elle va sur un carton mis à sa disposition à cet
effet. Aki et Kate ont bien grandi ensemble,
elles sont de vraies complices , elles jouent ensemble, se chamaillent et
piquent des roupillons dont je suis presque jalouse !!
Aujourd’hui,
elles ont toutes les deux reçu leur « chip » d’identification.
Ce chip aurait pu
être la première étape d’un lon g processus de 3 mois au bout duquel nous
aurions reçu ou non, la permission de les prendre avec nous en Hongrie pour les
deux mois d’été. On leur a même prélevé du sang aujourd’hui. Cet échantillon de
sang aurait été envoyé en Australie (il n’y a pas ce genre delaboratoire ici)
et 1,5 mois plus tard, nous aurions reçu les résultats. Pendant ce temps, et
dès à présent, nou s aurions du les mettre en quarantaine à la maison pour 3
mois sans leur permettre de sortir. Mais nous avons décidé de ne pas faire tout
cela...Après de longues discussions, et quelques larmes, les maitres respectifs
d’Aki et Kate ont pris la décision de les laisser ici pour l’été.
En fait, le point
le plus sombre et sur lequel il nous a été impossible d’éclaircir est les 14-15
h de voyage en avion dans la soute à bagages !!!! Nous transitons de
nouveau par Doha et on peut imaginer aisément qu’à cette époque de l’année, la
température du bitume des pistes de l’aéroport avoisine les 50 degrés . Il ne
aurait pas été permis de voir nos animaux durant l’escale pour leur donner du
réconfort ; de l’eau ou de la nourriture. Qui sait dans quel état nous les
aurions retrouvées à l’aéroport de Budapest ???
Donc nous sommes
au regret de nous annoncer que vous ne ferez pas la connaissance de Aki et Kate
cet été mais nous vous les présenterons avec plaisir dans ? années, quand
nous rentrerons à la maison.
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire