(the version in English is places just after the French one, which is after the Hungarian :) :)
2014 július 26 : Nagyatádi Extrememan (Ironman).
Igazán nem aznap
kezdődik ez az esemény, hanem amikor az ember feliratkozik erre a versenyre:
2013. szeptember 11-én utaltam el a részvételi díjat a Nagyatádi Triatlon
Szövetségnek. Akkor kezdődött el igazán a visszaszámlálás. De egyáltalán nem
tudtam elképzelni, hogy ez mivel fog ez az egész járni. Szerintem a 2013-as év hátralevő
hónapjaiban próbáltam még megszokni a Fülöp-szigeti éghajlatot, illetve azon
gondolkoztam, hogy is készüljek erre az egészre. Még bringám sem volt, még a
hajón utazott, illetve csak mountain bike-om volt és azzal szó sem lehetett
arról, hogy rajthoz álljak egy ilyen versenyen. De milyen bringát vegyek.....
Megérkezett a
bringám, végre, és azzal amim volt, elkezdtem járni a faluban és falni a kilométereket,
kb. 20km per óra sebességgel.........
A futás nem ment:
fülledt, meleg idő napi 24 órában, nem ment a futás. De kellett, persze!!!!
Gondoltam, hogy
akkor ilyen időben nyomom majd az úszást... De úszni is, csak mellúszásban tudok....
Ment ez így
lassan karácsonyig. Hazajöttünk Magyarországra "lehűlni" egy kicsit.
Akkor Beus beszervezett minket egy spinning edzésre más, Ironman-ra készülőkkel
és ott állapítottam meg, hogy elég rosszul állok, ha július 26-án rajthoz
akarok majd állni.
2014. március
7-én sikerült végre egy úti bringát vennem és attól a perctől felgyorsultak az
események: ő lett egyik napról a másikra a "legjobb barátom", és
szerintem akkor kezdtem majdnem "csak" az Ironman versenyre gondolni.
Szerencsére felkészülésként részt vettem 2 standard távú triatlonon
(1,5km/40km/10km), majd 2 duatlonon ( futás/bringa/futás), 1 hosszútávfutó
versenyen (32km) ...ezek mind nagyon segítettek a felkészülésemben.
Végül mikor
Nagyatádra érkeztem július 25-én délután, a 2014-es évre jutó edzésem 2.924 km
bringa/79,6 km úszás/ 575,6 km futás lett, ami ilyen versenyre NEVETSÉGES mennyiség,
legalább a dupláját kellett volna csinálnom!
Végre eljött a
Nagy Nap: 2014. július 26-án, hajnali 4 órakor kelés, előző este már mindent
előkészítettem,
éjfélkor még mindig nem aludtam... nagyon fáradtnak éreztem
magam mikor fel kellett kelni hajnalban és az utolsó percig az járt a fejemben, hogy nekem ezen a versenyen
KOMOLYAN RÉSZT KELL VENNEM?? Mi lenne, ha nem állnék rajthoz?? Erről szó sem
lehetett: ott volt velem Beus és Zsolt, és szerintem nem hagyták volna, hogy
feladjam, úgyhogy mentem velük, és lesz ami lesz. 4:45 indulás a Gyékényes
bányatóhoz. 5:40 felé már ott is voltunk a verseny helyszínén.
Levenni a bringákat a csomagtartóról, felfújni a gumikat, elvinni a bringákat a depózónába, és készülni!!! Ahogy múltak a percek, közeledett a rajtidő, úgy emelkedett az adrenalin. Nagyon jó volt hangulat. Egymást méregették a versenyzők, néhánynak az volt olvasható a tekintetében: "Ha te meg tudod csinálni, akkor én is!!!" És Peti is megjelent (2 Balaton szupermaraton kettes váltóban vele: 2010 és 2011, Magyar Szinkron név alatt) és ötszörös Nagyatádi Ironman, nagyon megörültem neki mert Zsolton kívül nem volt más szurkolóm.
Levenni a bringákat a csomagtartóról, felfújni a gumikat, elvinni a bringákat a depózónába, és készülni!!! Ahogy múltak a percek, közeledett a rajtidő, úgy emelkedett az adrenalin. Nagyon jó volt hangulat. Egymást méregették a versenyzők, néhánynak az volt olvasható a tekintetében: "Ha te meg tudod csinálni, akkor én is!!!" És Peti is megjelent (2 Balaton szupermaraton kettes váltóban vele: 2010 és 2011, Magyar Szinkron név alatt) és ötszörös Nagyatádi Ironman, nagyon megörültem neki mert Zsolton kívül nem volt más szurkolóm.
7:29:50-kor
elkezdődött a visszaszámlálás, majd ágyúlövés, és akkor menni kellett.
Az első 1,9 km-es körben sok rúgást kaptam a gyors úszóktól, és mindig igyekeztem a mezőny szélére húzódni, hogy ne bántsanak. Reszkettem az úszás résztől: 10 méteres bányatóban eltűnni, elsüllyedni, úgy, hogy senki nem veszi észre!!! Ettől féltem a legjobban.. Az első kör után 10 méter futás, majd újra a vízbe egy második körre. Az már sokkal jobb volt, senki nem volt körülöttem, és próbáltam stressz nélkül haladni jó tempóban. Mindig ilyenkor fogadom meg, hogy megtanulok rendesen "gyorsúszni". De amikor kijutok VÉGRE a vízből 3,8 km után, 1 óra 33 perc után, akkor azt gondolom, lehet, hogy felesleges. Nem voltam az utolsó és így is történt..
Az első 1,9 km-es körben sok rúgást kaptam a gyors úszóktól, és mindig igyekeztem a mezőny szélére húzódni, hogy ne bántsanak. Reszkettem az úszás résztől: 10 méteres bányatóban eltűnni, elsüllyedni, úgy, hogy senki nem veszi észre!!! Ettől féltem a legjobban.. Az első kör után 10 méter futás, majd újra a vízbe egy második körre. Az már sokkal jobb volt, senki nem volt körülöttem, és próbáltam stressz nélkül haladni jó tempóban. Mindig ilyenkor fogadom meg, hogy megtanulok rendesen "gyorsúszni". De amikor kijutok VÉGRE a vízből 3,8 km után, 1 óra 33 perc után, akkor azt gondolom, lehet, hogy felesleges. Nem voltam az utolsó és így is történt..
Irány a sátor:
átöltözés, szendvics evés, naptej, majd csekkolás, hogy minden megvan-e és
futás a bringához ( ez volt 10 perc), indulás Nagyatád felé, a 180 km hosszú
bringázásra! A Nagyatádra vezető út első 75 kilométere gyönyörű tájakon
keresztül vitt minket: rétek legelő tehenekkel, friss erdők.
Mondták pedig,
hogy LASSAN kell kezdeni a bringát, de ment, akkor tekertem.... meg is fizettem, hogy ezt a jó tanácsot nem fogadtam be: 40 km után a jobb oldalam olyan szinten begörcsölt, hogy lélegezni sem
tudtam, nagyon fájt és ott arra gondoltam, hogy vége a kalandnak! Ugyanakkor
nagyon dühített, hogy itt kell abbahagynom....
El kellett érnem
az 50. kilométernél lévő frissítő pontig és ott megfelelő segítséget
kértem....hosszú volt az a 10 kilométer, DE egy angyal végig felettem lebegett
(ismerem is őt, Verának hívják), egy autó amelynek egy vöröskereszt volt kihelyezve a hátsó ablakban, elment mellettem és
kértem a segítségüket. Életmentő, gyorsan felszívódó fájdalomcsillapítót adott egy irtó kedves pár (sajnos mai napig nem sikerült kiderítenem, hogy ők ki voltak) ,
hogy el tudjak jutni az 50. kilométernél levő frissítő pontig. Sikerült is,
majd ott lefektettek egy kisbuszban, ahol hoztak friss vizet és vettem be
magnéziumot és só tablettát. 10 perc pihenés után újból útnak indultam.... de
milyen sok időt vesztettem!!! Mi lesz később??
Nagyatádra beérve
a sok szurkoló és az ott lévő fordítópont hangulata lendületet adott az előttem
álló eseményekhez. Hátravolt még három, 35 kilométeres kör. Beus elöl volt és
gyakran láttam szemben jönni fordítópontok előtt. A második 35 kilométeres
körömet kezdtem alig 2 kilométerrel, azaz a 110. kilométeremnél, mikor
hallottam, hogy pfúúúúú, defektet kapott a hátsó gumi!!!! Egy versenybíró meg
is állt, és kérdezte, hogy menni fog-e.... persze, kb. 45 perc alatt biztos
sikerül egy gumit kicserélnem ... :) :)... Nyugodtan hozzáfogtam, leszereltem a
gumit, kivettem a defektes belsőt, enyhén felfújtam a pótbelsőt és kezdtem
visszahelyezni, mikor egy nem versenyző bringás ( akinek nem lett volna szabad
ott lennie) megállt, és segített gyorsabban felszerelni, mintha egyedül kellett
volna... Őt is az "angyalom" küldte!!
Indulhattam a
maradék 70 kilométerre, de azon járt az eszem, hogy mi van, ha még egy defektet
kapok: csak egy pótbelsőt vittem magammal!!!
Tekertem,
tekertem, és még tekertem. Lehetett érezni, hogy már nagyon csökkennek a
bringások a pályán és mikor Nagyatádon haladtam keresztül, láthattam, hogy
sokan már futnak!!!
Végül 7 óra 55
perc után, letehettem a bringámat és a női öltöző felé "futottam"!!!
Egy finom,, meleg zuhany és friss ruha felvétele után, azaz 20 perc depó idő
után, valahogy megkönnyebbülve mentem neki a maraton távnak: itt nem fogok
lemerülni, nem lesz defektem vagy nem esek egy nagyot a bringámról. Ezen a
pályán már csak én és a testem vagyunk!!!
Ahogy mondták az
előző napi technikai értekezleten: a maratonnál kezdődik igazán az Ironman!
Mennyire igazuk volt! A maraton Nagyatádon belül nyolc, 5,250 km-es körből
állt. Sok-sok frissítő ponttal, gyönyörű parkon át, körbe-körbe futottunk! A
kedvenc frissítő pontom a park kijárata előtt volt, ahol egy bemondó számon
tartotta (egy szőnyeg segítségével), hogy hányadik kört futjuk! ÉS görögdinnyét
kínáltak a futóknak. Életmentő görögdinnye!!!!!!!
Peti is minden körben a környéken volt és motivált, hogy ne sétáljak, mert nézte az óráját!! Egyik körben, szerintem a 5.-nél, volt egy kemény holtpontom, Kindl Gábor standján lévő hölgyektől kértem só tablettákat és kaptam is 2 darabot, majd közölték, hogy a 7. körben adnak egy kis kólát, hogy a koffein besegítsen az utolsó 2 körnél. A 7. körben már tudtam, hogy 15 órán belül teljesíthetem az Ironman-t, ha nem állok meg és tartom az egyenletes tempót!
Peti is minden körben a környéken volt és motivált, hogy ne sétáljak, mert nézte az óráját!! Egyik körben, szerintem a 5.-nél, volt egy kemény holtpontom, Kindl Gábor standján lévő hölgyektől kértem só tablettákat és kaptam is 2 darabot, majd közölték, hogy a 7. körben adnak egy kis kólát, hogy a koffein besegítsen az utolsó 2 körnél. A 7. körben már tudtam, hogy 15 órán belül teljesíthetem az Ironman-t, ha nem állok meg és tartom az egyenletes tempót!
44. helyen voltam
a 48 induló nő közül, amikor elkezdtem a futást.... majd a maraton végére 34.
nőként futottam be. Nemhiába futok már 16 éve! Örülök, hogy ért valamit a
sok-sok edzés és verseny.
Sikerült!!
Befutottam 14 óra 46 perc 21 másodperc versenyidő után, mint Ironman.
Meglepő, de nem
sírtam... lehet, hogy már nem volt könnyem sem. Hiányzott egy kicsit, valaki,
aki akkor a karjába vett volna és jól megdajkált volna... de én akartam így, és így is minden
rendben volt!
Majd megvártam
Beust, aki picivel később befutott, és ő Ironman lett!
Az Ironman utáni
időszak: 1 hétig mintha fejbe vágtak volna, a majdnem 1 év felkészülés után
nagy "űr" keletkezett körülöttem. Meglepően semmi izomláz, annak az
eredménye, hogy sok-sok MAGNE-B6-ot vettem be. Ki voltam merülve, le volt égve
a lábam és a vállam, de nem fájtak az izmaim....vagy más testrészem. Ez
megnyugtató, illetve felmerül bennem a kérdés, hogy akkor nem adtam bele minden
erőmet és volt még tartalékom???
Végül szeretnék
egy nagy-nagy, óriási köszönetet mondani, elsősorban Tibornak, férjem és Thomas, Fanny és Zoé, a gyerekeimnek, akik egész évben elviseltek és
alkalmazkodtak a sok-sok edzésemhez. Beusnak
és Zsoltnak, akik nélkül ez az
egész nem lett volna, köszönöm. Petinek, aki fontos szerepet játszott a
maratonnál. Meg persze a tesómnak, Nicolas, aki mindig is példakép szerepet játszott, és még sokáig játszani fog az életemben. Köszönöm Fred, akkor is ha néha gyenge edzésterveket küldött, de az eredmény itt van !!! És végül azoknak,
akik a verseny közben segítettek,
konkrétan só tablettával, vagy fájdalomcsillapítóval, vagy csak egy mosollyal
vagy tapssal!!!
Lásd a következő filmet :
http://tv2.hu/musoraink/kalandjarat/155748_kandasz_andi_a_hos_vasemberek_nyomaban_nagyatadon.html
Lásd a következő filmet :
http://tv2.hu/musoraink/kalandjarat/155748_kandasz_andi_a_hos_vasemberek_nyomaban_nagyatadon.html
26 juillet 2014.
: Extrememan (Ironman) de Nagyatád en Hongrie.
Pour tout vous dire, cet évènement
particulier de ma vie ne s'est pas produit le 26 juillet dernier mais a véritablement
commencé quand je me suis inscrite à cette course ou plutot quand mon
inscription a été effective au moment où le montant de l’inscription a été
déduit de mon compte. Et cette date est le 11 septembre 2013. C’est alors qu’a vraiment commencé
le compte à rebours. Et à ce moment-là, j’étais à mille lieux d’imaginer ce que
ça représentait réellement.
À mon avis j’ai passé les derniers mois de l’année
2013 à m’habituer au climat des Philippines, et à me demander comment j’allais
me préparer à cette course. Je n’avais même pas de vélo, au propre, puisque mon
seul vélo était encore dans les containers au milieu des océans voguant en
direction de Manille et au figuré, puisque : comment pourrais je prendre le
départ d’un Ironman avec un Mountain bike, le seul vélo que je possédais. Alors
une question parmi tant d’autres fut : quel vélo acheter ?? Ceux qui
me connaissent un peu savent que je peux hésiter des mois avant d'acheter une paire de
chaussures de course alors pour un vélo !!!!!
Mon super mountain bike (j'avais quand même participé à un demi Ironman avec lui en juin 2013) arriva enfin et je commençai à arpenter le village à une vitesse
moyenne de 20 km/h…
Les entrainements de course à pied ne se passaient pas bien, il faisait chaud, lourd et cela 24 h/24. Il fallait courir, bien sûr, mais j’étais loin de la quantité et de la qualité de course que j’avais
en Hongrie.
Alors j’ai pensé
que je pourrais mettre toute mon énergie dans la nage… mais je ne nageais qu’en
brasse !!! Tout était à corriger, à améliorer ou à refaire.
J'ai donc fait ce que je croyais être de mon
mieux jusqu’aux vacances de Noel. Nous sommes rentrés en Hongrie pour 15 jours pour
nous „rafraichir” un peu. C’est alors que Beus, ma partenaire dans cette folle
aventure, m’a inscrite avec elle à une séance d’entrainement spinning en
compagnie d’autres candidats à l’Ironman et c’est là que j’ai vraiment réalisé l’état
de préparation dans lequel je me trouvais : proche de zéro:!!!! J’étais vraiment
nulle part pour pouvoir espérer prendre le départ de l'Ironman le 26 juillet 2014.
Le 7 mars 2014,
je réussis ENFIN à acheter un vélo de route digne de ce nom, et à partir de ce
moment-là, tout s’est accéléré pour moi.
Ce fameux vélo est devenu mon
meilleur ami et à partir de ce moment, je pense que 90% de mes pensées étaient
absorbées par l’Ironman. Heureusement, j’ai eu l’opportunité et la chance de
pouvoir participer à deux triathlons standards (1,5km/40km/10km), puis à deux
duathlons (course/vélo/course), 1 course à pied de 32 km, et toutes ces courses
ont été de très bonnes séances d’entrainement, et je pense très bénéfiques.
Je vous présente mon vélo : Eddy ! |
Finalement quand
je suis arrivée à Nagyatád le vendredi 25 juillet 2014 dans l’après-midi j’avais accumulé à mon
compteur, depuis le 1er janvier 2014, 2.924 km de vélo/79,6 km de nage/ 575,6 km de
course à pied, ce qui est mieux que rien mais ce qui est aussi RIDICULE pour
une préparation à ce genre d’épreuve, il aurait fallu au moins en faire deux
fois autant!
Enfin le Jour J arriva : samedi 26 juillet 2014, réveil à 4h du matin après juste 2h ou 3h maximum de sommeil. J’avais préparé toute mes affaires le soir avant… à minuit, je ne dormais toujours pas…je me sentais très très fatiguée en me levant ce matin-là, et jusqu’au dernier moment, je me suis demandée si je DEVAIS VRAIMENT PRENDRE PART À CETTE COURSE ?? Que se passerait-il si je ne me rendais pas à la ligne de départ ? Je pense qu’il n’en était pas question : Beus et Zsolt étaient là et JAMAIS ils ne m’auraient laissé ne pas prendre le départ, ou abandonner, donc je les ai suivis. Arrivera ce qui doit arriver!!! À 5h40, nous étions sur place.
Retirer les vélos du toit de la voiture, regonfler les pneus, conduire les
vélos dans la zone de dépôt et finir de se préparer. Comme les minutes s’égrènaient,
comme l’heure du départ approchait, le taux d’adrénaline montait. L’ambiance était
incroyable.
Les participants se dévisageaient et on pouvait lire dans certains regards : „Si toi tu peux le faire, alors moi aussi „ . Et Peti aussi est apparu juste avait le départ (nous avons participé ensemble à 2 Balaton supermaraton, 195 km de CAP en 4 jours, en binome en 2010 et 2011 sous le nom de Magyar Szinkron). Peti est 5 fois Ironman à Nagyatád et j’étais vraiment contente de voir un visage familier, puisqu’en dehors de Zsolt, je n’avais pas d’autre supporter. C'est moi qui l'avait voulu ainsi.
Les participants se dévisageaient et on pouvait lire dans certains regards : „Si toi tu peux le faire, alors moi aussi „ . Et Peti aussi est apparu juste avait le départ (nous avons participé ensemble à 2 Balaton supermaraton, 195 km de CAP en 4 jours, en binome en 2010 et 2011 sous le nom de Magyar Szinkron). Peti est 5 fois Ironman à Nagyatád et j’étais vraiment contente de voir un visage familier, puisqu’en dehors de Zsolt, je n’avais pas d’autre supporter. C'est moi qui l'avait voulu ainsi.
Le compte à
rebours final commença à 7h29’50”, puis un vrai coup de canon annonça le début
officiel de l’épreuve, et alors je suivis les autres et je me jettai à l'eau. Dans le premier
tour de 1,9 km je reçus pas mal de coups de pied, de bras de ceux qui
nageaient le crawl, et j’essayai de me placer au bord du „peloton” pour ne pas
risquer d’être blessée. J’avais vraiment peur de la partie natation: nous
étions dans un étang d’une ancienne mine, profond de 10 mètres, et il était
tout à fait possible de couler sans que personne ne s’en aperçoive !!! C’est ce
dont j’avais le plus peur.
Après le premier
tour, 10 mètres de course sur le plancher des vaches avant d’entamer le
deuxième tour . Ce deuxième tour était déjà plus agréable, je ne reçus plus
de coups puisque je n’avais personne autour de moi et j’essayai d’avancer à un bon
rythme sans stress. C’est toujours à ce moment-là d'une course que je me promets
d’”apprendre à nager" pour la prochaine fois. Mais quand je sortis de l’eau,
ENFIN, après 3,8 km effectués en brasse en 1h33’, je pensa que c’était peut être
inutile. Je l’ai fait en brasse et je ne fut pas la dernière, sans être totalement épuisée.
Direction la
tente pour se changer, manger un sandwich, boire, se mettre de la crème solaire, puis vérifier que tout est prêt, que j’ai tout ce qu’il faut et
direction le vélo ( tout cela m’a prit 10 minutes).
Prête pour une distance de 180km en vélo? La première section du parcours fut longue de 75 km et nous emmena à la ville de Nagyatád : sur des chemins
longeant des champs où broutaient de braves vaches, à travers des forêts
rafraichissantes, à travers un paysage féérique… Quel magnifique décor !!
Ils nous avaient
pourtant bien prévenu, la veille, durant les présentations techniques, qu’il
fallait entamer son parcours vélo DOUCEMENT, LENTEMENT, mais puisque j’avançais
bien sans faire de trop gros effort, je ne me suis pas inquiétée, et j’ai
pédalé de plus belle… et je l’ai payé bien cher : au 40ème kilomètre, je
ressentis une telle douleur du côté droit que j’eu du mal à respirer, je dus m’arrêter et les larmes me vinrent car je pensai franchement que je ne pourrais pas
aller plus loin. Ca faisait affreusement
mal et je pensai que j’étais à la fin de mon aventure ! En même temps, une
vague de colère me submergea rien qu’à l’idée de devoir tout arrêter là !
Je devais absolument aller
jusqu’au 50ème kilomètre où se trouvait un poste de ravitaillement où je
recevrais surement de l’aide. Encore 10 très très longs km devant moi… MAIS un
ange m’a accompagné tout au long de cette journée (je connais même son nom,
elle s’appelle Vera), une voiture avec une croix rouge collé sur la vitre
arrière me dépassa tout doucement en m’encourageant et quand je vis la croix
rouge, je leur criai de s'arrêter. Un couple super gentil me tendit un
antalgique à action rapide pour me permettre de rejoindre le ravitaillement du
50ème km. Cela marcha puisque j’atteignis tant bien que mal ce point où l’on me
proposa de m’allonger dans un minibus. Je pris une capsule de sel, du
magnesium, je bus de l’eau bien fraiche et après 10 minutes de repos, la
douleur disparut et je repris la route.. après avoir perdu beaucoup de
temps mais toujours dans la course. Qu’est-ce qui m’attendait encore ?
En arrivant à Nagyatád,
les nombreux supporters et l’ambiance chaleureuse du premier tournant me
donnèrent un genre d’élan pour les km qui m’attendaient encore. Il me
restait encore 3 tours de 35 km à effectuer , en passant chaque fois par ce même point en pleine ville de Nagyatád. Mon amie Beus était bien
devant moi, et je la croisai à plusieurs reprises lorsqu’elle se trouvait sur le
chemin de retour vers la ville.... quand moi, j’étais dans la direction opposée. À
peine avais-je entamé mon deuxième tour, à 110 km
parcourus, que j’entendis un pfuuuuu derrière moi, mon pneu arrière était à
plat !!! Un juge de course sur une moto s’arrêta à ma hauteur et me confirma
que j’étais à plat et me demanda si je savais changer un pneu… je lui répondis
que oui (on devait être capable de changer une roue, c'est aussi ça être un Ironman), je pouvais mais que ça me prendrait 45 min…. J J . Je me
mis donc à la tâche tranquillement, je retournai mon vélo, démontai le pneu,
retirai la chambre à air trouée, je gonflai un peu la chambre à air de rechange
et je m’apprêtai à la remettre quand un cycliste (ne participant pas à l’Ironman
et qui donc théoriquement ne pouvait pas se trouver sur cette route) s’arrêta à
ma hauteur et m’aida à refixer mon pneu , bien plus vite que si j’avais du le
faire toute seule…. (Merci Vera)
Je pus donc
reprendre ma course et essayer de parcourir les 70 km qui me restaient .. en n’ayant
plus de chambre à air de rechange, je n’en avais emporté qu’une seule. Je
pédalais, je pédalais et je pédalais encore et je pouvais constater que nous
étions de moins en moins à pédaler et en passant par la ville, je constatai également que beaucoup de concurrents avaient déjà entamé leur marathon !!!
La paille, la fameuse paille !!! un véritable talisman !!! Merci frangin !! un jour j'apprendrai á m'en servir ! Promis ! |
Dans un tour, je pense le 5ème, le pire de tous, j’ai
demandé de l’aide à des jeunes femmes très à l’écoute, qui se trouvaient au
stand de Gábor Kindl, et qui me donnèrent deux capsules de sels, qui, une fois de
plus, me sauvèrent la vie. Elles me proposèrent également de me donner du coca
dans le 7ème tour pour me donner un coup de fouet pour finir grâce à la caféine
de cette boisson. Dans le 7ème tour, je savais que je pouvais finir en moins de
15h si je tenais une vitesse constante et si je ne m’arrêtais pas.
Au début de mon
marathon, j’étais en 44ème position parmi les 48 femmes ayant pris le départ de
cette course…. à la fin de mon marathon, je finis en 34 ème position. Je suis
heureuse et fière de voir que mes 16 ans de course à pied ont porté leurs fruits
ce jour-là. Heureuse de voir que tant de courses et d’heures d’entrainement m’ont
permis d’achever cette course dans de si bonnes conditions.
J’ai réussi, j’ai
passé la ligne d’arrivée après 14h , 46 minutes et 21 secondes !!! Je suis une
Ironman.
Cela m’a étonné
mais je n’ai pas pleuré en passant la ligne d’arrivée… peut-être n’avais je
plus de larmes. J’avoue qu’après avoir passé la ligne d’arrivée, il m’a manqué
quelqu’un qui me prenne dans ses bras et qui me fasse un gros calin. … mais il
n’y a pas mort d’homme, ce fut un moment magique et inoubliable!
J’attendis Beus ,
qui arriva peu de temps après moi, elle avait , elle aussi , atteint son
objectif : elle était une Ironman !!!!
La période qui
suit un Ironman: pendant une semaine, j’avais l’impression d’avoir pris un coup
de massue sur la tête, après presqu’un an de préparation, j’étais là, c’était
fini, je l’avais fait et un énorme „vide” se forma autour de moi. Étonnemment ,
je n’eu aucune courbature et je sais que c’est le résultat d’une absorption massive
de magnésium B6 !!!!! J’étais épuisée, vidée, j’avais des coups de soleil sur mes
jambes et mes épaules, et 1 doigt de chaque main resta engourdi durant
plusieurs jours…. mais pas de courbatures, ce qui semble totalement incroyable.
C’est
réconfortant et rassurant, mais ça soulève également la question suivante :
ai-je tout donné dans cette course ? aurais-je pu faire mieux en y mettant
toutes mes tripes ? Avais je encore des réserves non utilisées lorsque j’ai
passé la ligne d’arrivée ?
Pour finir, j’aimerais
remercier sincèrement et de tout mon coeur, en premier lieu, Tibor, mon mari,
et Thomas, Fanny et Zoé, mes enfants, pour m’avoir supportée durant les 12 derniers mois. Je remercie
également Beus et son mari Zsolt, sans qui je n’aurais jamais participé à cette
aventure, merci !!! Merci à Peti pour avoir été là tout au long de mon
marathon. Merci à mon frère, Nicolas, qui a toujours été et restera toujours un
exemple pour moi. Merci à Fred pour ses plans d’entrainement, un peu faible
parfois (je blague bien sur), mais vu mon résultat, très efficaces.
Enfin merci à
tous ces supporters anonymes que je ne connaissais pas mais qui m’ont applaudi
et m’ont témoigné leur soutien.
Voir le reportage suivant :
http://tv2.hu/musoraink/kalandjarat/155748_kandasz_andi_a_hos_vasemberek_nyomaban_nagyatadon.html
Voir le reportage suivant :
http://tv2.hu/musoraink/kalandjarat/155748_kandasz_andi_a_hos_vasemberek_nyomaban_nagyatadon.html
26 July 2014: Extrememan (Ironman) Nagyatád Hungary.
To be honest, this particular event in my life did not
happen on July 26th but truly began when I registered for the race or rather
when my registration was effective and when the registration fee was deducted
from my account. And this date is 2013 September 11th. It was then that really started the countdown.
And at that time, I was so far to imagine what it really stood for.
I think I spent the last months of year 2013 to get used to
the climate of the Philippines, and I was wondering how I was going to prepare
myself for this race. I did not even
have a bike, firstly, because my only bike was still in the containers in the
middle of the ocean sailing toward Manila and secondly, because how could I
take the start of an Ironman with a Mountain Bike the only bike I owned. So a
question among many was: what bike to buy ?? Those who know me know that I just
can hesitate months before buying a pair of running shoes, you can imagine for
a bike then !!!!!
My super bike (I participated in a half Ironman with this
mountain bike in June 2013) finally arrived at the end of October and I began
to train the village at an average speed of 20 km / h ...
The training of running were not going well, it was hot,
heavy, and this 24h/24h. I had to run, of course, but I was far from the
quantity and quality of running that I had in Hungary.
So I thought I could put all my energy into swimming ... but
I swam breaststroke only !!!
Everything had to be corrected, improved or rebuilt.
So I did what I thought was my best until the Christmas
holidays. We returned to Hungary for 15 days to "cool off" a bit.
There, when Beus, my partner in this crazy adventure was enrolling me with her
spinning training session with other
candidates for the Ironman and that's where I really realized the readiness in
which I found myself: close to zero: !!!! I was really nowhere to hope to start
Ironman on July 26, 2014.
On March 7th, 2014, I managed to FINALLY buy a road bike
worthy of the name, and from that moment, everything was accelerated for me.
This is my bike: Eddy!
This famous bike became my best friend and from this moment
I think that 90% of my thoughts were absorbed by the Ironman. Fortunately, I
had the opportunity and the chance to participate in two (40km 1.5km / / 10km)
standard triathlons and two duathlons (run / bike / run), 1 running race of 32
km, and all these races were very good workouts, and I think very beneficial.
Finally when I got to Nagyatád on Friday, July 25, 2014 in
the afternoon I had accumulated in my counter since 1st of January 2014: 2,924
km bike / 79.6 km swim / 575.6 km run, which is better than nothing but what is
RIDICULOUS for a preparation for this kind of event, it would have taken at
least twice as much to do!
D-Day finally arrived: Saturday, July 26, 2014,
waking up at 4am after just 2 hours or 3 hours maximum of sleeping. I prepared
all my stuff the night before ... at midnight, I still did not sleep ... I felt
very very tired when I got up this morning, and until the last moment, I
wondered if I HAD REALLY TAKE SHARE THIS RACE ?? What would happen if I did not
go to the starting line? but finally I think there was simply out of question:
Beus and Zsolt were there and they would NEVER let me not to start, or give up,
so I followed them. Happen what should happen !!! At 5:40, we were on the race site.
Removing the bike from the roof of the car, inflating tires,
driving the bikes in the drop zone and finishing getting ready. As the minutes
ticked as departure time approached, as the adrenaline rising. The atmosphere
was incredible.
Participants stared at each other and I could be read in
some eyes, "If you you can do it, so I can
also". Peti also appeared
just before the start (we participated together in 2 supermaraton Balaton, 195
km of running in 4 days, binomial in 2010 and 2011 under the name of Magyar
Szinkron). Peti is a 5 times Ironman in Nagyatád and I was really happy to see
a familiar face, because apart of Zsolt, I do not have any other support. (It
was a personaé choice).
The final countdown began at 7h29'50" and a real cannon
announced the official start of the race, and then I followed the others in the
water. In the first round of 1.9 km I received a lot of kicking with arms and
legs from people who swam in freestyle, and I tried to put me on the edge of the
pack to avoid the risk of being hurt. I was really scared of swimming party: we
were in a kind of artificial lake formed by an old mine, 10 meters deep, and it
was quite possible to sink without anyone noticing !!! This is what I fear
most.
After the first round, 10 meters of running on dry land
before starting the second round. The second round was already nicer, I had
more space because I had no one around me and I tried to move forward at a good
pace without stress. It's always at this moment of a race that I promise myself
to "learn to swim" for next time. But when I came out of the water,
FINALLY, after 3.8 kilometers performed in breaststroke in 1 hour 33 minutes, I
thought it might be useless. I did breaststroke and I was not the last, without
being totally exhausted.
Direction tent for changing, eating a sandwich, drink, put
on some sunscreen and check that everything is ready, I had everything I need
and steering the bike (all this took me 10 minutes ). Ready for a distance of
180km bike? The first part of the route was 75km and took us to the town of
Nagyatád: on paths along the fields where cows grazed , through refreshing forests, through a magical
landscape ... What a beautiful scenery !!
The day before at the technical meeting, they had warned us
well about the need to start the bike path SLOWLY, SLOWLY, but since I was
moving well without making too big effort, I did not care, and I 'I pedaled
over again ... and I paid it dearly : at the 40th kilometer, I felt such pain
on the right side I had trouble breathing, I had to stop and the tears came
because I thought frankly I could not go further. It's been terribly hurt and I
thought I was at the end of my adventure! At the same time, a wave of anger
came over me at the mere idea of having to stop all there!
I absolutely had to go to the 50th kilometer where there was
a refueling station where I would get probably help. Still very very long 10 km
in front of me ... BUT an angel was with me throughout the day (I even know her
name, her name is Vera), a car with a red cross on the rear window passed me
gently encouraging me and when I saw the red cross, I shouted to them to stop.
A great couple handed me a nice fast-acting analgesic for me to reach the
refueling of the 50th km. It worked because I got to somehow that point where people
asked me to lie down in a minibus. I took a capsule of salt, magnesium, I drank
fresh water and after 10 minutes of
rest, the pain disappeared and I hit the road .. after losing a lot of time but
still in the race. What awaited me?
Arriving at Nagyatád the many supporters and the warm
atmosphere of the first turn gave me a kind of boost for miles still waiting
for me. I still had 3 laps of 35 km to be done, by the way every time by the
same point in the city Nagyatád. My friend Beus was well ahead of me, and I
crossed several times when she was on the way back to the city .... when I was
in the opposite direction.Just after starting my second lap, after 110 km
traveled, I heard a pfuuuuu behind me, my rear tire was flat !!! A race judge on a motorcycle stopped at my height and
confirmed that I was flat and asked me if I knew changing a tire ... I said yes
(we should be able to change a wheel, it also that to be an Ironman), I could
but it would take me 45 minutes. ... :) :) :) .
So I went to the task quietly, I
returned my bike , dismantle the wheel, withdrew the tube hole, I inflatedi
a little the new room to spare tube and I was about to put it back when a
cyclist (not participating Ironman and therefore theoretically could not be on
this road) stopped at my height and helped me reattach my tire much faster than
if I had to do it alone. ... (Thanks Vera)
So I was back to my race and try to browse the remaining 70
km m.. I did not have no other room for
another flat tire, I just took one with me. So, I pedaled, I pedaled and I
pedaled over and over and I could see that we were becoming less and less,
pedaling through the city, I noticed also that many competitors had already
begun their marathon !!!
Finally, after 7 hours and 55 minutes, I could drop off my
bike and I took the direction of the changing room where my bag with my running stuff was
wainting for me. I took a nice hot shower, I drank; I ate, and I put clean, dry
clothes ... after 20 minutes in the dressing room, I began my marathon
"very fresh." I left with a smile: I did not risk more of drowning,
or having a flat tire or even falling off my bike . On this final round, it was
still only me, my body and my mind !! A team that has already proven before. As
the organisers of the race mentioned during the technical meeting, the previous
evening, the Ironman really begins when the marathon starts !!! What is true
!!!!!!!! The marathon was held in the city of Nagyatád and consisted of 8
rounds of 5.250 km. Carpets measured at every turn our laps. There was a lot of
supplies, we ran across a beautiful park and we turned,. ... My favorite part was
a refreshing station at the exit of the city park where the volunteers offered
pieces of watermelon ... beneficial. All day, we received water and sports
drinks. ... fruit like watermelon was more than beneficial, I promise you!!!
Moreover, at this point refueling, were a carpet measuring lap and a speaker
who put a good atmosphere and, above all, informed us of the number of laps
done and the number still had to be performed. Peti was also in each round
standing on the side of the park, and it was an added incentive not to weaken,
not to walk because he looked at his watch.
In the 5th turn, I think, worst of all, I asked for help to young
women , who were at the stand of Gábor Kindl, who gave me two capsules of
salts, which, once again, saved my life. They also proposed to give me coke in
the 7th round to give me a boost to finish with the caffeine of this drink. In
the seventh round, I knew I could finish in less than 15 hours if I kept a
constant speed and if I did not stop.
At the beginning of my marathon, I was in 44th position
among the 48 women who started the race. ... at the end of my marathon, I
finished in 34th position. I am happy and proud to see that my 16 years of
running paid off that day. Glad to see so many races and hours of training
allowed me to complete this race in such good conditions.
I managed, I crossed the finish line after 14h, 46 minutes
and 21 seconds !!! I am an Ironman.
It surprised me but I did not cry through the finish line
... maybe I had no more tears. I am confessing now that after crossing the
finish line, he missed someone to take
me in his arms and to make me a big hug. But ... It was my decision to go there
alone, it was a magical and
unforgettable moment!
I waited Beus, who arrived shortly after me, she had also
reached its goal: she is also an Ironman !!!!
The period following an Ironman:
during one week, I felt like taking a blow to the head,
after almost a year of preparation, I was there, it was over, I had made a huge
"vacuum" around me. Amazingly, I had no pains at all and I know this
is the result of a massive absorption of magnesium B6 !!!!! I was exhausted,
drained, I had sunburn on my legs and shoulders, and one finger on each hand
remained numb for several days. ... but no stiffness, which seems totally
unbelievable.
It is comforting and reassuring, but it also raises the question:
did I give everything in this race? could I have done better by putting all ,
or more ? did I still have unused
reserves when I crossed the finish line?
Finally, I would like to sincerely thank with all my heart,
first, Tibor, my husband, and Thomas, Fanny and Zoe, my children, for having
supported me during the last 12 months. I also thankBeus, my friend, and Zsolt
her husband, without whom I would never have participated in this adventure,
thank you !!! Thank Peti for being there throughout my marathon. Thank you to
my brother, Nicolas, who has always been and will always be an example for me.
Thank you to Fred, my coach, for his training schedules , sometimes a little
weak (just kidding of course) but given my result, very effective.
Finally thank you to all those anonymous who applauded me
and showed me their support Thank you to all not anonymous, friends,
colleagues, family members.
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire