version en francais : un peu de patience !
2015 március 08 : Ironman 70.3 Subic Philippines :
Előzmény : hát ennek egy nagy sport eseménynek kellett volna lennie, de valahogy nem úgy sült el. Mikor 2014 október , Manilai maratonon, második külföldi nőként kaptam egy szép pénz díjat és egy időben megjelent az Ironman részéről a Subic-ban rendezett első 70.3-as táv hirdetése, akkor úgy döntöttem hogy beiratkozok erre a világhíres szervezésű versenyre és komolyan is edzettem rá. Szerintem fel is voltam készülve ra... de a testem másként döntött. Múlt szerdán előjöttek gyomor fájások, inkább erős görcsök. Először gyomor rontásra gondoltam, de ahogy kezdett elviselhetetlené válni, hullám szerűen becsapni semmi külső ok nélkül, már gondoltam hogy más is van mögötte. Péntek reggel, egy kemény éjszaka után, bementünk a kórházban ahol mindenféle vizsgálatot elvégeztek, amelyeknek a konklúziója az volt: "Nem találtunk semmit, eredmények jók (vér, vizelet, ultrahang..) javasolom hogy egy éjszakára itt maradjon megfigyelésre" mondta az orvos. Én meg erre válaszolva, "Sajnálom de mennem kell Subic-ban , egy versenyem van vasárnap, de jövő héten ráérek , majd visszajövök ". Aláírtam a papírokat és hazamentem csomagolni.Bepakoltam fájdalom csillapítót és elmentem a versenyre.
Szombaton, érdekesen jobban voltam. Futottam pár km-t, bringáztam egy kicsit és meg is próbáltam a rajtnál a vizet !! Persze ott volt a fájdalom valahol de nem volt elviselhetetlen.
A verseny napja :
Vasárnap reggel , kelés 3-kor, reggeli 3:30-kor, indulás a helyszínre 4:30-kor. Előző nap kellett leadni a bringát az első depónál. Reggel még gyorsan beraktam a bringa kulacsaimat (vízzel és izotóniás itallal tele) a szobán kis hűtőjében.... persze ott is hagytam és csak a helyszínen vettem észre.
Volt egy 1 literes üveg vizem amit nehezem beraktam a tartóban, ( ami később el is fog törni , mikor másodjára be akartam rakni ezt az üveget). Meg kellett állnom mikor szomjas voltam (kb. százszor) annyira nehezen kezelhető ilyen fajta üveg, egy bringa tartóból.
6:28-kor a profik rajtja, majd 6:30-kor a férfiakért 40 éves korig , 6:35-kor a férfiak 40 év felett és végül a nők és a váltók rajta 6:40-kor !
Úszás : a víz tökéletes volt, nem tűzött még a nap és a mezőny végén indultam, senki nem rugdosott !! De valamiért az első 400 méter nagyon nehezen ment. Alig tudtam levegőt venni rendesen ( ez Nagyatádon is megtörtént velem) és végül csak első bolya után, indultam igazán jó tempóban és szépen haladtam. Ilyenkor olyan jó érzés hogy az ellenére hogy mellúszásban haladok és nagyon rosszul rajtoltam, sikerül sok gyorsúszót lehagynom és elég elfogadó időt mennem : 46 perc alatt úsztam a 1,9 km távot.
 |
| Ezen kellett végig futni hogy valahol a végén a bringához jussunk ! Szokatlan! Le long parcours pour rejoindre le 1er dépot , assez inhabituellement long ! |
A víz kijutás követően, sokat kell menni/futni hogy a depót elérjem (300 méter biztos volt). Ott pár perc hogy cipőt, sisakot, kesztyűt majd napkrémet felrakja az ember és indulás 90 km bringázásra.
A Subic (bezárt) reptér kifutópályán haladtunk az első pár száz métereket. Elég különleges élmény volt. Majd kb. 7 kilométer után , kezdődött a felfelé haladás a hegynek fel. Hát már ott kezdett fájni a gyomrom/görcsölni és szúrni az oldalam. Többször megálltam inni ( már nagyon meleg volt) és bevenni só tablettát. Nagy szél volt. A bringa útvonal kb 48 km oda, majd 42 km vissza volt. Hát az oda úton, nagyon durva szembe széllel kellett küzdeni. Olyannyira hogy a szép lejtőkben is, komolyan kellett pedálozni hogy alig 20 km/órás sebességgel mehessek !! Persze ahogy erőlködtem, még jobban fájt az egész gyomrom környéke.
Gyűlöltem végig ezt az erős szellet és alig vártam a fordulót. (első 48 km: 20 km/óra átlag sebesség) Persze a forduló után meg is változott a helyzet : háti szél !! De akkor is kell hajtani...és már erőm alig volt ! Milliószor leállni inni mert képtelenség kupakos üveggel inni haladás közben.... (az utolsó 42 km: 23 km/órás átlag sebesség).... A bringa pálya zseniális lett volna ha nem fújt volna ennyire a szél : a Subic-ban jutó autópálya sávjait kaptuk meg !! Persze semmi árnyék és tűző nap ( a bringámon lévő sebesség mérő , hőmérő is egyszerre : egyszer 45,3 fokot mutatott !!!)
Persze ilyen sebességgel az utolsók között értem be a második depóban. Ott akartak biztatni hogy mennyek tovább és kiabálták hogy "még van bőven 3,5 órád hogy szintidőben maradjál"!!!! . Akkor pár könny elkezdett potyogni mert , irtóra fájt és szúrt mindenem (kivéve a lábaim amelyeknek semmi bajuk nem volt és akartak volna futni !!!!!!!!!!) és főleg mert arra gondoltam hogy nem azért jöttem ide hogy szintidő határán fussak be, hanem hogy egy szép és gyors versenyem legyen !!
A 21,1 km félmaraton távot, 2 óra 47 perc alatt mentem !! Ilyen rossz időt a futó életemben soha nem mentem !!. Nem mondom hogy futottam mert a táv felén sétálnom kellett a déli tűzőnap alatt !! Sok volt a frissítőpont , minden 2 kilométerenként és végig jég hideg vizet és izót lehetett kapni !! (Ezért öröké hálás leszek az Ironman szervezőknek !!) .
Na valahogy beértem, futva, 7 óra 57 perc verseny után !! Semmi büszkeség. Hatalmas frusztráció !!
A lábaim (nagyon fontos "tárgy") és a mentális állapotom ( anélkül nem mentem volna végig) a toppon voltak !!! És ha végig nem szenvedtem volna, lélegzés gátló görcseim nem lettek volna, akkor lehetett volna szép időt mennem.
Gyors pálya és a szervezés nagyon profi volt (hát nem hiába, Ironman szervezés volt) . A profik nagyon jó időt mentek : első férfi (Timothy Reed, Ausztrál ): 3 óra 51 perc alatt tette meg ezt a távot, és az első nő (Parys Edwards , Brit) : 4 óra 18 perc alatt . Remek és részemre hihetetlen eredmények.
Fülöpi ismerőseim, nagyon szép időt mentek, és szívből gratulálok nekik !
Keserű száj íz maradt nekem. Több hónapos kemény edzés (10-12 óra/hét) és a verseny héten lerobban az ember. Szerintem ez nem "fair", elég igazságtalan !!
Megfogadtam közvetlen a verseny után hogy Fülöpön féltávot nem megyek többé , de ma, másnap, már azon gondolkozok hogy jövőre újra nevezek egy féltávon (nem Ironman szervezésben (túl drága), hanem helyi Challenge Philippines-ben amely majd február végén lesz) és magamnak bebizonyítom hogy itt is mehetek egy jó időt !!
Hálás köszönet a családomnak aki hit bennem és nagyon drukkolt. A barátaimnak és különösen Kai-nak , aki versenyezett, szép időt ment, és biztatott !!
 |
| Elaine Andaya (relay runner) , Vanj Endaya (6:30:44), ...... , Chang Hitalia (6:00:53) CONGRATS CHAMPIONS and FRIENDS !!! |
Most ki kell deríteni miért is fáj nekem a gyomrom, majd kikezelni és vissza menni az edzés pályára : ott vár a július 25. nagyatádi Extrememan verseny !!! http://www.extrememan.hu/hu
 |
| Kész : érem a nyakamba ! Zuhanyzás előtt ! Fáradtan! Voilá : c'est fait ! la médaille au cou ! Avant la douche ! Crevée That's it :medal around my neck ! Just before the shower ! Exhausted ! |
 |
| Nagyon különleges érem ! Médaille tres particuliere ! Very special medal ! |
IRONMAN 70.3 Subic Philippines : (March 2015) :
History: well, it should have been a great event, but somehow it did not happen as planned. When in 2014 October, I passed the finish line at the Marathon of Manila at the second place of the foreign women, and I received a nice cash prize and the same time as the organisation of the first Ironman 70.3 in Subic was published, I decided to use my cash prize to enroll in this world famous organized competition and I seriously trained for it. I think I was well prepared for it ... but my body decided otherwise. Last Wednesday came out strong stomach contractions and very intense cramps. First, I thought of indigestion , but it began to become unbearable, it was kind of waves of pain without any external cause, I think that there is something more serious behind. On Friday morning, after a hard night, we went to the hospital, where all kinds of investigations were carried out, of which the conclusion was: "We could not find anything, results are good (blood, urine, ultrasound ..) I recommend you to stay one night in observation," the doctor said. I replied kindly, "I'm sorry but I have to go in Subic, I have a race there on Sunday, but next week I have time, I'll come back." I signed the papers and went home to pack.
I packed pills against pain and went to the tournament.
On Saturday, I felt some better. I ran a couple of kilometers, ride a little ( to bring my bike to the transition point) and even tried a little swim at the start of the race !! Of course there was still the pain somewhere but it was not unbearable.
The race day:
On Sunday morning, get up at 3 am, breakfast at 3:30 am, starting on the race venue at 4: 30 am. The previous day, we had to deliver the bike at the first transition point. In the morning, I put my bike bottles (filled with water and isotonic drink) in the small fridge of my room .... and of course, I left there and I just noticed it when I was already next to my bike.
I had a one-liter bottle of water that it was difficult to put in the bottle holder of my bike (which later will even break, when at the second time I wanted to put in it the bottle of water). I had to stop when I was thirsty (approx. hundred times) because it was so difficult to handle this type of bottle, from a bicycle holder.
At 6:28 am: start of the pros and at 6: 30 amm start of men below 40 years of age, at 6: 35 am: start of men over 40 yo, and finally at 6:40 am : start of all women and the first member of relay teams!
Swimming: the water was perfect, not even the sun has set . I went in the water at the end of the field, so I received no kicks at all !! But for some reason, the first 400 meters was terrible. I could hardly breathe properly (this also happened to me in Nagyatád, at the full distance) and finally, after only the first buoy, I started to swim really with a good pace. In this case, it feels so good that despite my breaststroke, and my very bad start, I was able to overtake some freestyle swimmers and I did an rather good time (for me!!). I swam the distance of 1.9 km in 46 minutes.
After getting out of the water, we had to go / run a nice distance to reach the depot (certainly 300 meters). There, I needed a couple of minutes to put on my shoes, my helmet, my gloves and mainly the sunblock cream. I was ready to start biking 90 km.
We started the bike route on the Subic (closed) airport runway. It was quite a unique experience. Then about after few kilometers, we started to climg up the hill. There, the pain/the cramps came back, and I had also a stitch in my right side. I stopped several times to drink (it was very hot) and take salt tablets. It was windy too. The biking route was about 48 km in one way and 42 km in the back way. The wind was seriously strong to fight against. So much that even in beautiful slopes, I had seriously to pedal hardly to reach a speed of 20 km / h !! Of course, as I made efforts even I had more pain in all region of my stomach.
I hated the wind which was blowing during more than 2 hours in front and I could not wait to turn. (First 48 km : 20 km / h of average speed) Of course after the U-turn, everything has changed , I could feel to be pushed by the wind !! But unfortunatelly, it is not enought and I needed to perform ... But I was exhausted by the first part! I had to stop to drink and to fill in my bottles with fresh water about a a million times because it was impossible to drink with this kind of bottle on my bike.. (the last 42 km : 23 km / h of average speed) .... The bike route was really unusual. We had a long section of the highway that goes to Subic !! Of course, no shade at all and hitting hot sun (the counter on my bike is also a thermometer and once, it showed my 45.3 degrees !!!)
I arrived almost the last one at the transition 2. I left my bike, put my running shoes and my cap, and again a lot of suncream. People in the transition wanted to encourage me and shouted me "Mam, you have still plenty of time to finish, you have 3,5 hours to do your run and be still inside the limit time" !!!! . Then a few tears started coming, I had so much pain /cramps and stitches everywhere in my body (EXCEPT in my legs which were in good shape and which really wanted to run !!!!!!!!!!) and mainly because I thought that I did not come here to finish just below the limit time, but to do a good race with minimum a new personnal record !!
I went to the half marathon distance of 21.1 km, and I did it in 2 hours 47 minutes !! The worst time on this distance that I have ever run till now !!!!. I'm not really talking about running because I had to walk the half distance, because of pain. It was noon and the sun was hitting !! There was a lot of refreshment points, every two kilometers, with ice and cold water and isotopes!! (For this, I will be forever grateful to the organizers of the Ironman !!).
So somehow, I passed the finish line by running, after 7 hours 57 minutes !! No pride at all. Huge frustration !! I didn't give up but just because I am extremely stubborn !!
My legs (very important "parts" of my body) and the mental statement (I would not have gone through without this) were AT THE TOP !!!! And if I have not suffered, if breath-cutting cramps were not there, I could have a nice time to go.
It was a fast track and the organization was very professional (well it is not in vain, it was Ironman organization). The pros did very good results: The first man (Timothy Reed, of Australia) did the distance in 3 hours and 51 minutes, and the first woman (Parys Edwards, British) in 4 hours and 18 minutes.
My Philippines runner friends did very nice time and I congratulates them!
I have a bitter taste in the mouth. After months of hard training (10-12 hours / week), I "break down" the week of the race. I think it is not "fair", it is pretty unfair !!
I took the decision just after the race that in Philippines, I will not do ironman half distance anymore, but today, the next day, I am thinking that next year, I will again try one (not an Ironman organization, because it is too expensive), but a local Challenge Philippines , which has to take place at the end of February... 2016) and I will prove myself that I can do a good time race, even here !!
Many thanks to my family who has faith in me and supports me every day. I thank my friends and especially Kai, who did a nice race time , and who encouraged me !!
Now I need to find out why my stomach hurts me, to cure it and then go back to the training course: next big goal : 2015 July 25th : ironman distance race in Nagyatád, Hungary ( Extrememan) !!! http://www.extrememan.hu/en
|
| Elaine Andaya (relay runner) , Vanj Endaya (6:30:44), ...... , Chang Hitalia (6:00:53) CONGRATS CHAMPIONS and FRIENDS !!! |
