dimanche 8 mars 2015

Ironman 70.3 Subic Philippines (March 2015)

English version after Hungarian one !
version en francais : un peu de patience !

2015 március 08 : Ironman 70.3 Subic Philippines :



Előzmény : hát ennek egy nagy sport eseménynek kellett volna lennie, de valahogy nem úgy sült el. Mikor 2014 október , Manilai maratonon, második külföldi nőként kaptam egy szép pénz díjat és egy időben megjelent az  Ironman részéről a Subic-ban rendezett első 70.3-as táv hirdetése, akkor úgy döntöttem hogy beiratkozok erre a világhíres szervezésű versenyre és komolyan is edzettem rá. Szerintem fel is voltam készülve ra... de a testem másként döntött. Múlt szerdán előjöttek gyomor fájások, inkább erős görcsök. Először gyomor rontásra gondoltam, de ahogy kezdett elviselhetetlené válni, hullám szerűen becsapni semmi külső ok nélkül, már gondoltam hogy más is van mögötte. Péntek reggel, egy kemény éjszaka után, bementünk a kórházban ahol mindenféle vizsgálatot elvégeztek, amelyeknek a konklúziója az volt: "Nem találtunk semmit, eredmények jók (vér, vizelet, ultrahang..) javasolom hogy egy éjszakára itt maradjon megfigyelésre" mondta az orvos. Én meg erre válaszolva, "Sajnálom de mennem kell Subic-ban , egy versenyem van vasárnap, de jövő héten ráérek , majd visszajövök ". Aláírtam a papírokat és hazamentem csomagolni.

Bepakoltam fájdalom csillapítót és elmentem a versenyre.
Szombaton, érdekesen jobban voltam. Futottam pár km-t, bringáztam egy kicsit és meg is próbáltam a rajtnál a vizet !! Persze ott volt a fájdalom valahol de nem volt elviselhetetlen.

 

A verseny napja :
Vasárnap reggel , kelés 3-kor, reggeli 3:30-kor, indulás a helyszínre 4:30-kor. Előző nap kellett leadni a bringát az első depónál. Reggel még gyorsan beraktam a bringa kulacsaimat (vízzel és izotóniás itallal tele) a szobán kis hűtőjében.... persze ott is hagytam és csak a helyszínen vettem észre. 
Volt egy 1 literes üveg vizem amit nehezem beraktam a tartóban, ( ami később el is fog törni , mikor másodjára be akartam rakni ezt az üveget). Meg kellett állnom mikor szomjas voltam (kb. százszor) annyira nehezen kezelhető ilyen fajta üveg, egy bringa tartóból.
6:28-kor a profik rajtja, majd 6:30-kor a férfiakért 40 éves korig , 6:35-kor a férfiak 40 év felett és végül a nők és a váltók rajta 6:40-kor !
  

Úszás : a víz tökéletes volt, nem tűzött még a nap és a mezőny végén indultam, senki nem rugdosott !! De valamiért az első 400 méter nagyon nehezen ment. Alig tudtam levegőt venni rendesen ( ez Nagyatádon is megtörtént velem) és végül csak első bolya után, indultam igazán jó tempóban és szépen haladtam. Ilyenkor olyan jó érzés hogy az ellenére hogy mellúszásban haladok és nagyon rosszul rajtoltam, sikerül sok gyorsúszót lehagynom és elég elfogadó időt mennem : 46 perc alatt úsztam a 1,9 km távot.
Ezen kellett végig futni hogy valahol a végén a bringához jussunk !
Szokatlan!
Le long parcours pour rejoindre le 1er dépot ,
 assez inhabituellement long !
 
A víz kijutás követően, sokat kell menni/futni hogy a depót elérjem (300 méter biztos volt). Ott pár perc hogy cipőt, sisakot, kesztyűt majd napkrémet felrakja az ember és indulás 90 km bringázásra.
A Subic (bezárt) reptér kifutópályán haladtunk az első pár száz métereket. Elég különleges élmény volt. Majd kb. 7 kilométer után , kezdődött a felfelé haladás a hegynek fel. Hát már ott kezdett fájni a gyomrom/görcsölni és szúrni az oldalam. Többször megálltam inni ( már nagyon meleg volt) és bevenni só tablettát. Nagy szél volt. A bringa útvonal kb 48 km oda, majd 42 km vissza volt. Hát az oda úton, nagyon durva szembe széllel kellett küzdeni. Olyannyira hogy a szép lejtőkben is, komolyan kellett pedálozni hogy alig 20 km/órás sebességgel mehessek !! Persze ahogy erőlködtem, még jobban fájt az egész gyomrom környéke.
Gyűlöltem végig ezt az erős szellet és alig vártam a fordulót. (első 48 km: 20 km/óra átlag sebesség) Persze a forduló után meg is változott a helyzet : háti szél !! De akkor is kell hajtani...és már erőm alig volt ! Milliószor leállni inni mert képtelenség kupakos üveggel inni haladás közben.... (az utolsó 42 km: 23 km/órás átlag sebesség).... A bringa pálya zseniális lett volna ha nem fújt volna ennyire a szél : a Subic-ban jutó autópálya sávjait kaptuk meg  !! Persze semmi árnyék és tűző nap ( a bringámon lévő sebesség mérő , hőmérő is egyszerre : egyszer 45,3 fokot mutatott !!!)
Persze ilyen sebességgel az utolsók között értem be a második depóban. Ott akartak biztatni hogy mennyek tovább és kiabálták hogy "még van bőven 3,5 órád hogy szintidőben maradjál"!!!! . Akkor pár könny elkezdett potyogni mert , irtóra fájt és szúrt mindenem (kivéve a lábaim amelyeknek semmi bajuk nem volt és akartak volna futni !!!!!!!!!!) és főleg mert arra gondoltam hogy nem azért jöttem ide hogy szintidő határán fussak be, hanem hogy egy szép és gyors versenyem legyen !!
A 21,1 km félmaraton távot, 2 óra 47 perc alatt mentem !! Ilyen rossz időt a futó életemben soha nem mentem !!. Nem mondom hogy futottam mert a táv felén sétálnom kellett a déli tűzőnap alatt !! Sok volt a frissítőpont , minden 2 kilométerenként és végig jég hideg vizet és izót lehetett kapni !! (Ezért öröké hálás leszek az Ironman szervezőknek !!) .
Na valahogy beértem, futva, 7 óra 57 perc verseny után !! Semmi büszkeség. Hatalmas frusztráció !!
A lábaim (nagyon fontos "tárgy") és a mentális állapotom ( anélkül nem mentem volna végig) a toppon voltak !!! És ha végig nem szenvedtem volna, lélegzés gátló görcseim nem lettek volna, akkor lehetett volna szép időt mennem.
Gyors pálya és a szervezés nagyon profi volt (hát nem hiába, Ironman szervezés volt) . A profik nagyon jó időt mentek : első férfi (Timothy Reed, Ausztrál ): 3 óra 51 perc alatt tette meg ezt a távot, és az első nő (Parys Edwards , Brit) : 4 óra 18 perc alatt . Remek és részemre hihetetlen eredmények.
Fülöpi ismerőseim, nagyon szép időt mentek, és szívből gratulálok nekik !
Keserű száj íz maradt nekem. Több hónapos kemény edzés (10-12 óra/hét) és a verseny héten lerobban az ember. Szerintem ez nem "fair", elég igazságtalan !!
Megfogadtam közvetlen a verseny után hogy Fülöpön féltávot nem megyek többé , de ma, másnap, már azon gondolkozok hogy jövőre újra nevezek egy féltávon (nem Ironman szervezésben (túl drága), hanem helyi Challenge Philippines-ben amely majd február végén lesz) és magamnak bebizonyítom hogy itt is mehetek egy jó időt !!
Hálás köszönet a családomnak aki hit bennem és nagyon drukkolt. A barátaimnak és különösen Kai-nak , aki versenyezett, szép időt ment, és biztatott !!
Elaine Andaya (relay runner) , Vanj Endaya (6:30:44), ...... , Chang Hitalia (6:00:53)
CONGRATS CHAMPIONS and FRIENDS !!!

Most ki kell deríteni miért is fáj nekem a gyomrom, majd kikezelni és vissza menni az edzés pályára : ott vár a július 25. nagyatádi Extrememan verseny !!! http://www.extrememan.hu/hu

Kész : érem a nyakamba ! Zuhanyzás előtt ! Fáradtan!
Voilá : c'est fait ! la médaille au cou ! Avant la douche ! Crevée
That's it :medal around my neck ! Just before the shower ! Exhausted !

Nagyon különleges érem ! Médaille tres particuliere ! Very special medal !

IRONMAN 70.3 Subic Philippines : (March 2015) :
History: well, it should have been a great event, but somehow it did not happen as planned. When in 2014 October, I passed the finish line at the Marathon of Manila  at the second place of the foreign women, and I received a nice cash prize and the same time as the organisation of the first Ironman 70.3 in Subic was published, I decided to use my cash prize to enroll in this world famous organized competition and I seriously trained for it. I think I was well prepared for it ... but my body decided otherwise. Last Wednesday came out strong stomach contractions and very intense cramps. First, I thought of indigestion , but it began to become unbearable, it was kind of waves of pain without any external cause, I think that there is something more serious behind. On Friday morning, after a hard night, we went to the hospital, where all kinds of investigations were carried out, of which the conclusion was: "We could not find anything, results are good (blood, urine, ultrasound ..) I recommend you to stay one night in observation," the doctor said. I replied kindly, "I'm sorry but I have to go in Subic, I have a race there on Sunday, but next week I have time, I'll come back." I signed the papers and went home to pack.
I packed pills against pain and went to the tournament.
On Saturday, I felt some better. I ran a couple of kilometers, ride a little ( to bring my bike to the transition point) and even tried a little swim at the start of the race !! Of course there was still the pain somewhere but it was not unbearable.

The race day:
On Sunday morning, get up at 3 am, breakfast at 3:30 am, starting on the race venue at 4: 30 am. The previous day, we had to deliver the bike at the first transition point. In the morning, I put my bike bottles (filled with water and isotonic drink) in the small fridge of my room .... and of course, I left there and I just noticed it when I was already next to my bike.
I had a one-liter bottle of water that it was difficult to put in the bottle holder of my bike (which later will even break, when at the second time I wanted to put in it the bottle of water). I had to stop when I was thirsty (approx. hundred times) because it was so difficult to handle this type of bottle, from a bicycle holder.
At 6:28 am:  start of the pros and at 6: 30 amm start of men below 40 years of age, at 6: 35 am: start of men over 40 yo, and finally at 6:40 am : start of all women and the first member of relay teams!
  

Swimming: the water was perfect, not even the sun has set . I went in the water at the end of the field, so I received no kicks at all !! But for some reason, the first 400 meters was terrible. I could hardly breathe properly (this also happened to me in Nagyatád, at the full distance) and finally, after only the first buoy, I started to swim really with a good pace. In this case, it feels so good that despite my breaststroke, and my very bad start, I was able to overtake some freestyle swimmers and I did an rather good time (for me!!). I swam the distance of 1.9 km in 46 minutes.

After getting out of the water, we had to go / run a nice distance to reach the depot (certainly 300 meters). There, I needed a couple of minutes to put on my shoes, my helmet, my gloves and mainly the sunblock cream. I was ready to start biking 90 km.
We started the bike route on the Subic (closed) airport runway. It was quite a unique experience. Then about after few kilometers, we started to climg up the hill. There, the pain/the cramps came back, and I had also a stitch in my right side.  I stopped several times to drink (it was very hot) and take salt tablets. It was windy too. The biking route was about 48 km in one way and 42 km in the back way. The wind was seriously strong to fight against. So much that even in beautiful slopes, I had seriously to pedal hardly to reach a speed of  20 km / h !! Of course, as I made efforts even  I had more pain in all region of my stomach.
I hated the wind which was blowing during more than 2 hours in front and I could not wait to turn. (First 48 km : 20 km / h of average speed) Of course after the U-turn, everything has changed , I could feel to be pushed by the wind !! But unfortunatelly, it is not enought and I needed to perform ... But I was exhausted by the first part! I had to stop to drink and to fill in my bottles with fresh water about a a million times because it was impossible to drink with this kind of bottle on my bike.. (the last 42 km : 23 km / h of average speed) .... The bike route was really unusual. We had a long section of the highway that goes to Subic !! Of course, no shade at all and hitting hot sun (the counter on my bike is also a thermometer and once, it showed my 45.3 degrees !!!)
I arrived almost the last one at the transition 2. I left my bike, put my running shoes and my cap, and again a lot of suncream. People in the transition wanted to encourage me and shouted me "Mam, you have still plenty of time to finish, you have 3,5 hours to do your run and be still inside the limit time" !!!! . Then a few tears started coming, I had so much pain /cramps and stitches everywhere in my body (EXCEPT in my legs which were in good shape and which really wanted to run !!!!!!!!!!) and mainly because I thought that I did not come here to finish just below the limit time, but to do a good race with minimum a new personnal record !!
I went to the half marathon distance of 21.1 km, and I did it in 2 hours 47 minutes !! The worst time on this distance that I have ever run till now !!!!. I'm not really talking about running because I had to walk the half distance, because of pain. It was noon and the sun was hitting !! There was a lot of refreshment points, every two kilometers, with ice and cold water and isotopes!! (For this,  I will be forever grateful to the organizers of the Ironman !!).
So somehow, I passed the finish line by running, after 7 hours 57 minutes !! No pride at all. Huge frustration !! I didn't give up but just because I am extremely stubborn !!
My legs (very important "parts" of my body) and the mental statement (I would not have gone through without this) were AT THE TOP !!!! And if I have not suffered, if breath-cutting cramps were not there, I could have a nice time to go.
It was a fast track and the organization was very professional (well it is not in vain, it was Ironman organization). The pros did very good results: The first man (Timothy Reed, of Australia) did the distance in 3 hours and 51 minutes, and the first woman (Parys Edwards, British) in 4 hours and 18 minutes. 
My Philippines runner friends did very nice time and I congratulates them!
I have a bitter taste in the mouth. After months of hard training (10-12 hours / week), I "break down" the week of the race. I think it is not "fair", it is pretty unfair !!
I took the decision just after the race that in Philippines, I will not do ironman half distance anymore, but today, the next day, I am thinking that next year, I will again try one (not an Ironman organization, because it is too expensive), but a local Challenge Philippines , which has to take place at the end of February... 2016) and I will prove myself that I can do a good time race, even here !!
Many thanks to my family who has faith in me and supports me every day. I thank my friends and especially Kai, who did a nice race time , and who encouraged me !!
Now I need to find out why my stomach hurts me, to cure it and then go back to the training course: next big goal : 2015 July 25th : ironman distance race  in Nagyatád, Hungary ( Extrememan) !!! http://www.extrememan.hu/en

Elaine Andaya (relay runner) , Vanj Endaya (6:30:44), ...... , Chang Hitalia (6:00:53)
CONGRATS CHAMPIONS and FRIENDS !!!

dimanche 8 février 2015

2015 február 07 : Manilai Magyarok találkozása

(Version française: juste après le texte en hongrois.)
(In English : be patient !! Thanks) 



2015 február 07 : Mi , 2013 augusztusban pottyantunk be Manilában.... Már 1,5 éve !!! Rohan az idő !!
 Nagy szerencsével jártunk anno, mert pont 2013 novemberében utazott a Fülöp szigetekre a magyar nagykövet (lásd cikket 2013 november 21 : Magyar találkozó Manilában). Elvileg 2 évente látogat ide, de a Yolanda tájfun miatt, előre hozta az ide útját. Akkor az ott lévő magyarokkal megfogadtuk hogy összejövünk hamarosan és létre hozunk egy Facebook oldalt hogy a kapcsolatot tartsuk. A Facebook oldal gyorsan létre jött "Magyarok Manilában" cím alatt , Péter és Thomas kezdeményezéséből. Sajnos nem nagyon jöttünk össze azóta.
De most , Gál István, úgy döntött hogy ennyi elég, és a Facebook oldalon kijelentette, hogy : TALÁLKOZZUNK !!!
Sajnos, szerintem, bármilyen dátumot választunk, néhányan mindig kiesnek : munka miatt (Loren), betegség miatt (Bri) vagy elutazás miatt.
Ma, összesen huszonegyen voltunk ( 18 láthatók a csoport képen, de később még hárman érkeztek....a környéket fedezték fel, előtte hogy hozzánk értek volna).
Felajánlottuk a házunkat mert nagy, kertes, és medencéje is van. Bár senki nem jutott el a medencéig. Jártak a szák !! Ismerkedtek az emberek, nem jutott idő a fürdősre.
Persze voltak akik már ismerték egymást és akik rendszeresen össze is járnak. De inkább új ismeretek születtek és jó volt hallgatni mindenkinek a történetét :

Hogy is ér ide egy magyar Fülöp szigetekre ? Honnan ? Mióta ? Miért ? Meddig ?

De ezt komolyan , ha nekem meg kellett volna jegyeznem akkor nagyon rossz helyzetben lettem volna. Támadt egy ötlet ( hát ha nincs memóriád akkor legyen eszed, nem igaz !!!!!!). Kihoztuk a nagy fehér táblánkat a teraszra és kezdődhetett a kérdezés/felelés !!
Mindenki átment a játékon , mindenki válaszolt. Jó volt a hangulat ! és végül kiderült hogy igen okos eszköz a fehér tábla , segélyeszköznek megjegyezni minden új és friss információkat !
Ki is volt ezen a manilai magyarok találkozóján :



Gábor : előbb 26 évesnek akarta eladni magát, de kiderült hogy igazán 49 éves ( nincs szégyen). Érkezett 2014 februárban. Meddig is marad : nem tudja, nem siet sehova. Elemző (Analyst) a GLOBE cégnél és Bonifacio Global City-ben lakik.  Manila előtt Djakartában élt !
Roland : fényképész (35 éves). Pápából származik. 2012 szeptemberében érkezett. ( http://www.rolandnagy.com/ ) Ő vele 2013 novemberében találkoztunk már. Sok szép tervei vannak. Feleségével jött Alyn, aki orvos. Meddig lesznek még itt, ők sem tudják , de hamarosan mennének tovább.
Győrgy : 24 éves ( Miskolcról származik ) Londonból csak egy hónapja van Manilában. Grafikus , de fényképpel és kamerával felszerelve érkezett és sok szép képet készített rólunk. 2 éves ismeri barátnőjét, Tiffanny-t aki Kaszinó-ban dolgozik. Sajnos el kellett menünk korán, mert dolgozott Tiffanny.  
Radka, 35 éves, Pestről jött. Merlin cégnél csoport vezető. 2014 januárban érkezett és nem tudja meddig marad. Jól érzi magát Fülöp szigeteken. A búvárkodás a főbb hobbija, és van még neki mit felfedezni. Fülöp szigetek előtt élt még Japánban, Olaszországban és Lengyelországban is.
Gergő : 32 éves, 2011 óta van Manilában, Veszprémből származik és Nokiánál dolgozik, mint IT mérnök. Motorral közlekedik (és természetesen "egyujjas" papucsban !! Ahogy erre felé illik motorozni :). Nagy bringás és versenyeken is vett már részt.
Marci: (30 éves) 2014 júniusban érkezett, 2015 júniusában megy is haza, mert mint önkéntes, 1 évig lehetett itt.
Virág (31 éves) : Budapestről származik. 2011 márciusban érkezett és nem tudja mikor megy el innen. Financial accounter IBM cégnél. Élt már Irországban, Oroszországban és Norvégiában. Quezon city ben laknak férjével : Tamás ( 29 éves) Jászberényből származik, és IBM cégnél elemző.
István : (32 éves) : 2010 márciusban érkezett, IBM-nél elemző. Házas, Loren a felesége neve (sajnos dolgozott tegnap este és nem lehetett jelen). Nem tudják meddig lesznek itt.
Abi, (32 éves) , szociális antropológus6,5 éve vannak itt, két kis fiával jött el , akik itt születtek : Jack és Sean . Az anyuka főállása mellett , félállásban dolgozik a KIDS IN ACTION szervezetnél ( https://www.facebook.com/pages/Kidz-In-Action-Program-KIA/147167422084588 ) . Még 1,5 évig itt vannak. Férje , Thomas, tanár az ISM manilai nemzetközi iskolában, de nem volt jelen a találkozón.
László : 36 éves, Budapestről származik, IBM-nél dolgozik hétköznap és hétvégén KOLBÁSZT gyárt és ad el a piacon ! ISTENI finom terméket csinál. 2011 áprilisában érkezett és lehet hogy nyáron mennek innen tovább ! ( Ez nem jó hír a kolbász rajongóknak) .
Élettársa Roxy, 27 éves. Indonéziában élte le első 17 évét majd ide jött vissza. Szaxofon művész, és egy együttessel játszik egy klubban Manilában. Tanítja is hangszert ! Lehet hogy Thomas-nak új szaxofon tanárt találtunk :) :)

Fenti sok balről jobbra : Gábor, Fanny, Tibor, Thomas, Marci, Gergő, Tamás - Virág, Radka, Győrgy - Tiffanny,
Lenti sor balról jobbra : Roland - Alyn , Abi - Jack és Sean, Isa és Zoé
Remélem hamarosan újra összejövünk itt vagy másutt !!

 Még egy pár kép a találkozásról :


A később érkezők : Roxy és László

Bal oldalon, a harmadik később érkező : István, mellette meg Gábor


László isteni házi májas kolbásza / hurkája


Kaszinó tojás






07 février 2015  : nous sommes arrivés aux Philippines au mois d’aout 2013, cela fait déjà 1.5 ans !!!! Que le temps passe vite !!!
À l’époque, nous avons eu de la chance parce qu’en novembre 2013, l’ambassadeur chargé de la Hongrie (résidant à Djakarta) a effectué une visite à Manille. Généralement , il visite les Philippines tous les deux ans mais là, à cause du typhon Yolanda, il a du faire une visite exceptionnelle. À l’occasion de sa visite, il a organisé un souper où nous avons eu l’occasion de rencontrer certains hongrois résidant à Manille (voir mon article datant du 21 novembre 2013 : rencontre des hongrois de Manille). Lors de ce souper, nous avons décidé qu’il fallait se rencontrer régulièrement et qu’il fallait également créer une page Facebook pour pouvoir tenir le contact entre nous. Grâce à Péter et Thomas, la page Facebook „les hongrois à Manille” (Magyarok Manilàban) a vite été créée mais depuis cette date, nous ne nous sommes malheureusement pas revus.  .
Mais récemment,  Gál István a pris le taureau par les cornes et a lancé une invitation : RENCONTRONS-NOUS !!!
Malheureusement, quelque soit la date choisie, il y aurait toujours des absents : à cause du travail (Loren), maladie (Bri) ou voyage.
Cet après-midi, nous avons réussi à être 21 au total (nous sommes 18 sur la photo de groupe, mais 3 autres hongrois sont arrivés après que la photo ait été prise…. ils ont décidé de découvrir les alentours de notre village… en deux mots, ils se sont perdus).
Nous avons organisé cette rencontre chez nous, parce que nous avons la chance d’habiter une grande maison, qui a un grand jardin et une piscine. Cependant, personne n’a vraiment profité de la piscine…. ça bavardait dans tous les coins, les gens faisaient connaissance, et la baignade a été mise de côté.
Bien sûr, il y avait des participants qui se connaissaient et qui se voient déjà régulièrement. Mais heureusement, la plupart était ici pour faire de nouvelles connaissances et il était très agréable et intéressant d’écouter l’histoire de chacun:

Comment un hongrois se retrouve-t-il aux Philippines ? d’où vient-il ? Depuis quand est-il là ? Pourquoi ? jusque quand ?  

Mais sérieusement, si j’avais du retenir toutes ces informations, j’aurais été dans de beaux draps. Alors dans ce genre de situation, tombe du ciel l’idée de génie (eh oui; quand comme dans mon cas , on n’a plus de mémoire, il me reste les bonnes idées, !!!!! ). Nous avons un grand tableau blanc que nous avons apporté sur la terrasse pour noter toutes ces nouvelles informations. Le jeu des questions/réponses pouvait commencer !!!!!!!!
Tout le monde y est passé , avec plaisir. L’ambiance était vraiment bonne. Et finalement, tout le monde a reconnu que le tableau blanc fut une véritable bonne idée.
Alors résumons, qui était donc à cette rencontre des hongroise de Manille:


Gábor : il a d’abord voulu nous faire croire qu’il avait 26 ans, puis la vérité a éclaté, il en a réellement 49 ( pas de quoi avoir honte). Il est arrivé en février 2014. il ne sait pas jusque quand il est encore ici; mais il n’est pas pressé de rentrer. Il est analyste dans une société appelée GLOBE et il habite à Bonifacio Global City. Il a habité à Djakarta avant d’arriver à Manille.
Roland : photographe (35 ans). Il est originaire de Pápa. Il est arrivé en septembre 2012.. ( http://www.rolandnagy.com/ ) Nous l’avons déjà rencontré en novembre 2013, Il a de beaux projets professionnels. Il est venu avec sa femme Alyn, qui est médecin. Ils ne savent pas le temps qu’ils restent encore ici, mais ils aimeraient bouger bientot.
Győrgy : 24 ans ( originaire de Miskolc ) il est arrivé ici de Londres; il y a à peine 1 mois. Il est graphiste, mais il est venu à notre rencontre équipé d’une appareil photo et d’une caméra, pour immortaliser ces bons moments. Il a rencontré sa petite amie, Tiffanny, il y a deux ans. Elle travaille dans un casino. Ils ont été les premiers à partir car elle travaillait ce soir-là.  
Radka, 35 ans, elle est originaire de Pest. Elle est chef de groupe dans une société appelée Merlin. elle est arrivée en janvier 2014 et ne sait pas quand elle repart. Elle se plait bien aux Philippines. Elle adore plonger et il faut dire qu’ici ; il y a matiere. Avant les Philippines, elle a vécu au Japon, en Italie et en Pologne.
Gergő : 32 ans, il est à Manille depuis 2011. Il est originaire de Veszprém et travaille chez Nokia, comme ingénieur IT. Il se déplace en moto (et bien sur, il le fait en flip flop !!! comme tout bon conducteur de moto dans ce pays). Il aime aussi faire du vélo et a déjà participé à des courses.
Marci: (30 ans) est arrivé en juin 2014 et repart en juin 2015. Il est ici en tant que bénévole pour des associations et les contrats de bénévolat hongrois sont limités à une durée d’1 an. Il doit rentrer.
Virág (31 ans) : est originaire de Budapest. Elle est arrivée en mars 2011 et ne sait pas quand elle repart d’ici. Elle est Financial accounter chez IBM. Elle a déjà vécu en Irlande, en Russie et en Norvège. Elle habit Quezon City avec son mari Tamás ( 29 ans) originaire de Jászberény et qui est analyste chez IBM.
István : (32 ans) : est arrivé en mars 2010. Il est analyste chez IBM. Il est marié et sa femme s’appelle Loren mais n’a pas pu être présente aujourd’hui car elle travaille. Ils ne savent pas quand ils partiront d’ici..
Abi, (32 ans) , anthropologue sociale. Elle est ici depuis 6,5 ans, elle a deux petits garçons qui sont nés ici: Jack et Sean . À côté de son plein temps de maman, elle travaille aussi à mi-temps dans une association du nom de KIDS IN ACTION  ( https://www.facebook.com/pages/Kidz-In-Action-Program-KIA/147167422084588 ) . Ils sont ici encore 1,5 ans. Son mari Thomas est professeur à l’école internationale ISM de Manille, mais il n’a pas pu venir à la rencontre.
László : 36 ans, originaire de Budapest, il travaille chez IBM durant la semaine et le week end, il fabrique de la saucisse hongroise, qu’il vend au marché le dimanche matin. Il est arrivé en avril 2011 et aimerait partir cet été. (ce qui est une très mauvaise nouvelle pour tous ses fans de saucisses hongroises) .
Sa compagne, Roxy, 27 ans, a vécu ses 17 premières années en Indonésie. Elle est saxophoniste et joue avec un groupe dans un club de Manille. Elle enseigne également le saxophone… Peut-être est-elle la nouvelle prof de saxo de Thomas !!.


La rangée du haut de gauche à droite : Gábor, Fanny, Tibor, Thomas, Marci, Gergő, Tamás - Virág, Radka, Győrgy - Tiffanny,
Rangée du bas de gauche à droite:  Roland - Alyn , Abi - Jack és Sean, Isa et Zoé

Nous espérons les revoir bientôt, chez nous ou ailleurs  !!